Egy normális országban – egy demokráciában – természetes dolog, hogy a választópolgárok arra a politikai szervezetre szavaznak, amely szerintük az érdekeiket legjobban képviseli.
Magyarország azonban már 13 éve se nem normális, se nem demokrácia (kérdés, hogy volt-e valaha normális). Demokrácia mindenesetre volt, 1989-től egészen a 2010. évi országgyűlési képviselőválasztásig, amin a Fidesz kétharmados többséget szerzett a parlamenti képviselőhelyek számát tekintve, és ennek birtokában át- és felülírt MINDENT. (Az Alkotmányt, a nemzeti jelképeket, a kormány és az állam működését felügyelő szervezetek rendjét, a tömegkommunikációt, és a politikai, társadalmi és gazdasági élet minden területét.)
Nehezen hihető, hogy manapság Magyarországon az emberek többsége úgy gondolja, hogy érdekeiket az Orbán Viktor irányította Fidesz képviseli legjobban.
Miért? Mert az ország ROMOKBAN HEVER. A közigazgatás, az oktatás, az egészségügy, az országos közlekedési infrastriktúra, az ellátó hálózatok mind szétzilált, lepusztított állapotban vannak.
Mindennek ellenére az “ELLENZÉK”, mármint azok a nem jobboldali, nem szorosan Fidesz-kötődésű pártok (Jobbik, Mi Hazánk), amelynek képviselő-jelöltjei bekerültek az Országgyűlésbe, az elmúlt 13 év alatt képtelenek voltak kiutat mutatni az Orbán-fémjelezte állampárti szabad rablásból, amelyet Orbán és bandája napról napra, egyre gátlástalanabbul gyakorol.
Elmebeteg állapotnak tűnik, hogy a fentiek ellenére az “ELLENZÉK” “népszerűségéről” beszélni anakronizmus, vagyis az ellenzék és a népszerűség ma Magyarországon két, egymást kölcsönössen kizáró fogalom.
Miért?
Úgy tűnik, azért, mert az ellenzék szinte menden résztvevője hiteltelenné tette saját magát az elmúlt 13 év alatt. Ezt különböző módon, különböző taktikai és stratégiai megfontolások mentén, különböző személyi és pénzügyi adottságok birtokában érték el. Ez sajnos akkor is igaz, ha figyelembe vesszük azt az elemtáris erejű pénzügyi és kommunikációs úthengert, amit Orbán Viktor és bandája az ellenzékre irányított.
Mi az eredmény?
Az eredmény egy maroknyi parlamenti ellenzéki politikai párt(ocska), melynek prominens képviselő leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy az ellenzéki térfélen egymás kárára igyekeznek “pozíciókat” szerezni. Ennek a gyakorlatnak leghatékonyabb képviselője a Demokratikus Koalíció, de meglepő módon a Momentum nagy sebességgel igyekszik felzárkózni.
Ahelyett, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznének összefogni az Orbán-Fidesz-NER gépezet elleni társadalmi és politikai erőket, ezek az ellenzéki pártok, vagy inkább vezetőik, igyekeznek azt minél inkább szétforgácsolni.
Teszik ezt annak a meggondolásnak a mentén, hogy ha egy számukra politikailag ellenlábasnak minősülő pártot kiszorítanak valahonnan, akkor annak a szavazói automatikusan majd rájuk fognak szavazni a következő adandó alkalommal.
Hogy ez mennyire nem így van, annak többek között bizonyítéka a 2022-es országgyűlési képviselő választás, amikor is az ellenzéki összefogás hirtelen elvesztette a Jobbikos szavazók szinte 100 %-át (és azóta sem értik, hogy ez miért történt).
És mindezek ellenére, ezen parlamenti ellenzéki pártok vezetői továbbra is azt hajtogatják, hogy:
“Mi itt vagyunk neked, kedves választópolgár. Az elmúlt 13 évben semmit nem tudtunk elérni, megalkudtunk mindenkivel, saját magunkat is beleértve, de azért szavazz ránk!”
És erre egyre többen azt mondják, hogy “Köszönöm, de inkább nem.”
És hogy ez az “egyre többen” milyen sok:
Közel 2.5 millió ember nem szavazott egyáltalán 2022-ben.
Közel 2 millió ember kelletlenül ugyan, de mégiscsak szavazott a DK, Jobbik, Momentum, MSZP, LMP, Párbeszéd “összefogásra”, bár nem igazán hittek abban, hogy működni fog, és nem is működött (erről majd másutt).
Feltételezhetően több mint 3 millió ember, akiknek többsége csak azért szavazott az Orbán-Fidesz-(KDNP) szerveztre, mert nem látott jobbat
közel 2 millió kiskorú és fiatal kamasz, akik nem szavazhatnak, de a magyar társadalom ötöd részét teszik ki, és elszenvedik a szavazó korú népesség szavazásának vagy nem szavazásának eredményét.
Leszámítva azt a néhány százezer embert, aki ilyen-olyan módon közvetlenül függnek Orbántól, a NER-től és a hozzájuk közel álló személyektől, mindenkinek tele van a hócipője, már ha maradt még neki.
Nem kellene ennek a 9 és fél millió embernek egy jobb lehetőséget kínálni?
Árpád népe tényleg nem érdemli meg, hogy egy kiegyensúlyozott, egymást kölcsönösen tisztelő, egymás iránt toleráns, és lehetőségeinkhez képest egymást segítő társadalomban éljen?
Orbán ennek pont az ellenkezőjét építi gözerővel 13 + 4 + 4 éve. De hogy az ellenzék ebbe betársul, az nem járja. Változtatni kell(ene) .
Indokoltnak látszik a feje tetejéről a talpára állítani a mostani helyzetet.
Ha nincs olyan párt, amely 2 – 2.5 millió ember érdekeinek képviselatére lenne hajlandó vagy alkalmas, akkor ez a 2 – 2.5 millió ember hozzon létre egy ilyen politikai szervezetet.